Forrás: Fortepan 216094

Örök élet bádogdobozban – az Anno Budapest 2026. április 26-i adásának témája újból a konzervek voltak.
Ha valaki megkérdezi, mi mentette meg a modern civilizációt, a legtöbben az antibiotikumot, a villanyt vagy az internetet mondják. Kevesen gondolnak a konzervdobozra – pedig ez az igénytelen, sokszor horpadt, néha gyanús tartalmú fémhenger legalább annyit tett az emberiségért, mint bármelyik másik találmány. Az ötletet Napóleon hadseregének élelmiszer-ellátási válsága hívta életre a 19. század elején – a császár ugyanis rájött, hogy katonái hamarabb éheznek meg, mint ahogy elveszítik a csatát.
A lényeg brutálisan egyszerű: amit a természet rothadásra ítélt, azt az ipar megmenti a jövő számára. Egzotikus halak, húskészítmények, zöldségek váltak elérhetővé olyanoknak is, akiknek nincs hűtőjük, kiskertjük vagy közeli piacuk – télen is, vidéken is, minden hónap végén is, amikor az ember a kamrában kotorász, és már csak egyetlen magányos doboz várja a polcon.
A löncshúst a népi humor előszeretettel illeti „gyíkhús” becenévvel, utalva arra, hogy összetételének értelmezéséhez mindig is némi képzelőerő kellett. Olcsó, laktató, azonnal fogyasztható – a kemény munkásnemzedékek, a kollégisták és a sorkatonák tápláléka. Hogy pontosan milyen állat mely részéből készül, azt jobb volt nem firtatni.
A májkrém külön fejezet a konzervek történetében: az a sárgásbarna, homogén massza, amely kenyéren szétkenve a legegyszerűbb reggeli csodájává válik, évtizedek óta töretlenül tartja magát. A füstölt sprotni egész más tészta. Ez a kis olajban úszó hal már messziről bejelenti magát – kinyitod a dobozt, és az illat, nevezzük finoman „karakteresnek”, azonnal átveszi az uralmat a konyha légterében.
A konzerveknek persze vannak gyengéi is. A tartósítószerek, a magas sótartalom, a kérdéses összetevők – mind jogos aggodalmak. A lényeg a natrium-benzoát íze és a mágikus hozzávaló: a pácsó. Meg a konzervnyitó, ami nélkül könnyen beletörik a bicska a bádogdobozba.
De mindent egybevetve a konzervdoboz az egyik legőszintébb találmány: nem szépíti magát, nem ígér sokat, csak eláll, amíg szükség van rá. Ez elég.

Forrás: Fortepan 216094

Örök élet bádogdobozban – az Anno Budapest 2026. április 19-i adásának témája a konzervek.
Ha valaki megkérdezi, mi mentette meg a modern civilizációt, a legtöbben az antibiotikumot, a villanyt vagy az internetet mondják. Kevesen gondolnak a konzervdobozra – pedig ez az igénytelen, sokszor horpadt, néha gyanús tartalmú fémhenger legalább annyit tett az emberiségért, mint bármelyik másik találmány. Az ötletet Napóleon hadseregének élelmiszer-ellátási válsága hívta életre a 19. század elején – a császár ugyanis rájött, hogy katonái hamarabb éheznek meg, mint ahogy elveszítik a csatát.
A lényeg brutálisan egyszerű: amit a természet rothadásra ítélt, azt az ipar megmenti a jövő számára. Egzotikus halak, húskészítmények, zöldségek váltak elérhetővé olyanoknak is, akiknek nincs hűtőjük, kiskertjük vagy közeli piacuk – télen is, vidéken is, minden hónap végén is, amikor az ember a kamrában kotorász, és már csak egyetlen magányos doboz várja a polcon.
A löncshúst a népi humor előszeretettel illeti „gyíkhús” becenévvel, utalva arra, hogy összetételének értelmezéséhez mindig is némi képzelőerő kellett. Olcsó, laktató, azonnal fogyasztható – a kemény munkásnemzedékek, a kollégisták és a sorkatonák tápláléka. Hogy pontosan milyen állat mely részéből készül, azt jobb volt nem firtatni.
A májkrém külön fejezet a konzervek történetében: az a sárgásbarna, homogén massza, amely kenyéren szétkenve a legegyszerűbb reggeli csodájává válik, évtizedek óta töretlenül tartja magát. A füstölt sprotni egész más tészta. Ez a kis olajban úszó hal már messziről bejelenti magát – kinyitod a dobozt, és az illat, nevezzük finoman „karakteresnek”, azonnal átveszi az uralmat a konyha légterében.
A konzerveknek persze vannak gyengéi is. A tartósítószerek, a magas sótartalom, a kérdéses összetevők – mind jogos aggodalmak. A lényeg a natrium-benzoát íze és a mágikus hozzávaló: a pácsó. Meg a konzervnyitó, ami nélkül könnyen beletörik a bicska a bádogdobozba.
De mindent egybevetve a konzervdoboz az egyik legőszintébb találmány: nem szépíti magát, nem ígér sokat, csak eláll, amíg szükség van rá. Ez elég.

Forrás: Fortepan 268411

Magyarországon a választások mindig is többek voltak egyszerű szavazásnál – igazi nemzeti drámák, amelyekben a remény, a csalódás és a meglepetés egyenlő arányban keveredtek. Volt itt minden: izzasztó hajrák, hatalmas fordulatok és olyan pillanatok, amelyeket az ország még évtizedekig emlegetett.

Az 1945-ös választás például igazi kuriózum a magyar történelemben: a háború porából kikászálódó ország polgárai úgy döntöttek, hogy a Kisgazdapártnak adják a voksukat – méghozzá abszolút többséggel. A kommunisták, akik szovjet támogatással bizton számítottak a győzelemre, kénytelenek voltak beérni a második hellyel. Persze a történet folytatása már kevésbé vidám, de maga a pillanat, amikor a szavazók megmutatták, hogy mit gondolnak – az máig emlékezetes.
A 2002-es választás sem volt unalmasabb: az első forduló előtt sokan biztosak voltak Orbán Viktor győzelmében, a Fidesz hívei már az előre megrendelt pezsgőket bontogatták, mégsem ő ült végül a kormányfői székbe akkor, várnia kellett 2010-ig, de akkor jött a földcsuszamlásszerű kétharmada, amit 16 éve nyög az ország – reméljük, már nem sokáig.

2022-ben az ellenzék próbálta meg összefogással megfordítani az arányokat, hat párt közös listával és közös miniszterelnök-jelölttel vágott neki a küzdelemnek – a végeredmény azonban ismét kétharmados Fidesz-győzelem lett. 2026. április 12-i adásunk témája a választás volt.

Forrás: Fortepan 202448

A 2026. április 5-i adás témája a mosás volt – természetesen az automata mosógépek, mosó-szárítógépek előtti korszakból. Panxnotded Miklós ebben az adásban a háztartások egyik legnehezebb fizikai munkáját, a mosást járta körül a hallgatókkal. A műsor egyik központi témája a Patyolat Vállalat hálózata volt. A hallgatók meséltek a fehér ruhák “beadásáról”, a jellegzetes cédulákról és a vegytisztítás illatáról. Előkerültek az amerikai filmek hangulatát idéző, de ízig-vérig budapesti önkiszolgáló mosodák emlékei is. A hallgatók megemlékeztek a hatalmas fazekakról, amikben a lepedőket kifőzték a tűzhelyen, a keményítés folyamatáról, valamint a mángorlásról, ami a vasalás elődje/kiegészítője volt. Központi téma volt a Patyolat Vállalat hálózata is. A hallgatók meséltek a fehér ruhák “beadásáról”, a jellegzetes cédulákról és a vegytisztítás illatáról.

Forrás: Fortepan 261471

Az Anno Budapest 2026. március 29-i adásának témája a protekció volt.
Azt mondják, nem az számít, mit tudsz, hanem kit ismersz. Ez a bölcsesség valószínűleg olyan régi, mint maga az emberiség – sőt, gyanítható, hogy a mamutcsorda legjobb húsdarabjait sem a legügyesebb vadász kapta, hanem a főnök sógora.
A protekció – finomabban szólva: a kapcsolati háló aktiválása – az emberi civilizáció egyik legstabilabb intézménye, működési elve meglepően egyszerű. Amikor egy állásra, megbízásra vagy éppen kórházi időpontra pályázunk, két út áll előttünk: az egyik a hosszú, kövezett, szabályos eljárás, a másik egy telefon a megfelelő emberhez. Az előbbi jellemzően hetekig, hónapokig tart, az utóbbi annyi ideig, amíg a tárcsahang megszólal. Demokratikus vonása az egésznek, hogy elvben mindenki élhet vele – csak éppen nem mindenkinek vannak hozzá a megfelelő kapcsolatai. Az eredmény általában az, hogy egy középszerű jelölt kerül egy fontos pozícióba, miközben egy tehetséges ember ül otthon és frissíti az önéletrajzát.
Magyarországon a protekciónak különösen gazdag hagyományai vannak. Nálunk finomabb esetben „összeköttetésnek”, durvább esetben „haverrendszernek” hívják, ünnepi alkalmakkor pedig egyszerűen „így megy ez”-nek. A jelenség annyira mélyen gyökerezik a kultúrában, hogy sokan őszintén meg vannak győződve: ha valakinek nincs protekciója, az maga tehet róla – nyilván nem mozgott eleget, nem járt el a megfelelő helyekre, nem ivott sört a megfelelő emberekkel. Legszebb formájában ott virágzik, ahol a leghangosabban tiltják: az a hivatal, amelynek bejáratán „Protekciónak helye nincs!” tábla díszeleg, általában azért helyezte ki, mert pontosan tudja, miről beszél.
Persze a protekció nem mindig nyílt és szemérmetlen. Ölthet „meleg ajánlás” köntösét, megjelenhet „informális egyeztetés” formájában, vagy elrejtőzhet a „tudod, szóltam érted egy jó szót” ártatlan mondatában. A lényeg mindig ugyanaz: valaki valakinek szól, és ez a szó hatásosabbnak bizonyul, mint a gondosan összeállított önéletrajz. A legszebb az egészben, hogy a rendszer önmagát igazolja: aki összeköttetéssel kerül be egy pozícióba, az onnantól mások protekcióját intézheti – így válik a rendszer szemében visszamenőleg is kompetens személlyé. A kör bezárul, mindenki elégedett, leszámítva azokat, akik a körön kívül maradtak.

Forrás: Fortepan 282109

Az ezermester boltok olyan helyek, ahová az ember betérve csak „egy csavart” akar venni, és húsz perc múlva már a harmadik polcnál tart, kezében egy szigetelőszalaggal, két facsavarral és egy fúrófejkészlettel, meg valamilyen beazonosíthatatlan bizbasszal, amelyre persze nem is volt szüksége, de hát ki tudja, mikor jön jól, amit meg keresett, az pont nincsen. A jellegzetes illat – valami fűrészpor, festékhígító, gumi és valami meg nem határozott izé keveréke – azonnal megérint minden férfit, aki valaha is nekiállt otthon valamit megjavítani, átalakítani, vagy legalábbis komolyan fontolóra vette. A polcok között kóborló vásárló arca egyszerre tükröz elszántságot és enyhe tanácstalanságot: vajon melyik a jó dübel? Melyik csővég illik a másikhoz? De ez a bizonytalanság is hozzátartozik a varázshoz.
A jó ezermester bolt lelke persze az eladó: az a tömzsi, bajszos bácsi vagy éppen a fiatal srác, aki pontosan tudja, hol van a negyedik sorban a harmadik polcon az a bizonyos alkatrész, aminek a nevét a vevő sem tudja pontosan, csak körülírja – „olyan sárga, műanyag, ilyen kerek, körülbelül akkora, mint egy forint, de kicsit laposabb.” Ő megérti. Mindig megérti. Ha akarja. De az biztos, hogy jobban tudja. Majd szenvtelen arccal azt mondja a szaki: az pont NINCS.
Az ezermester bolt nem csupán áruház, hanem egyfajta közösségi tér, ahol a barkácsolás szerelmesei között különös szolidaritás él: tippek röppennek, tapasztalatok cserélnek gazdát. Az ilyen boltokban az idő is máshogy telik: az ember szinte érzi, hogy minden egyes polcon ott lapul egy lehetséges barkácsprojekt, egy megjavítandó ajtósarok, egy festendő kerítés. Kilépve pedig az az érzés keríti hatalmába az embert, hogy most már tényleg bármire képes – legalábbis addig, amíg el nem kezdi a munkát. A 2026. március 22-i adás.

Forrás: Fortepan 288718

Ismét a gyerekkorba utaztünk az Anno Budapesttel 2026. március 8-án vasárnap délután. Panxnotded Miklós arra kíváncsi, milyen csínyeket követtek el kölyökként. A nyári tábor a csínytevések igazi melegágya volt. A rosszcsont gyerek este pedig türelmesen megvárta, míg mindenki elalszik, aztán gondosan bekente a szobaajtó kilincsét. A damilos pénztárca is klasszikusnak számított, és az előkészülete szinte ugyanolyan élvezetes volt, mint maga a tréfa. Az ember letett egy jó vastag, kopott tárcát a járda szélére, a végébe meg beakasztotta a szinte láthatatlan damilt. Előbb-utóbb mindig akadt egy kíváncsi járókelő, aki meglátta, lehajolt érte – és a tárca megmozdult. A legtöbben kétszer, háromszor is megpróbálták, egyre elszántabban, miközben a bokrok mögül fojtott nevetés szűrődött elő. A konyhasóval felcserélt cukor is bevált módszer volt, vagy a vízzel töltött flakon, amelynek tetejére valaki gondosan lyukat szúrt, hogy az ember ivás közben alaposan meglocsolja magát. A szék kihúzása a másik alól, a széklábak meglazítása, a telefonbetyárkodás vagy a másik hátára a HÜLYE cédula felragasztása is ismert rosszalkodás volt, de bizonyára mindenki tud valami különleges, saját sztorit előbányászni a múltból.

Forrás: Fortepan 204050

Dezsőnek és Pocinak is meg kellett halnia, ahogyan sok százezer név nélküli disznó is súlyos testi sertés következtében vált hurkává, sonkává és oldalassá. Igen, az Anno Budapest 2026 március 1-jei témája is a disznótor volt.

A disznó, aki az elmúlt egy évben a porta legelismertebb lakója volt, ilyenkor végre megkapja a neki kijáró figyelmet – igaz, ez a figyelem már némileg más természetű. A hideg novemberi levegőben felszáll az első pálinkagőz, és a szomszéd – aki egyébként három éve nem köszön vissza – hirtelen legjobb barátként jelenik meg a kapuban, kezében egy éles késsel és egy teli üveggel. A disznóölés ugyanis nem egyszerűen húsfeldolgozás: ez egy ősrégi közösségi rituálé, amelynek során a falu apraja-nagyja bebizonyítja, hogy tud egyszerre dolgozni, enni, inni és véleményt nyilvánítani – méghozzá mindezt egyszerre.

Forrás: Fortepan 204050

Dezsőnek és Pocinak is meg kellett halnia, ahogyan sok százezer név nélküli disznó is súlyos testi sertés következtében vált hurkává, sonkává és oldalassá. Igen, az Anno Budapest 2026 február 22-i témája a disznótor volt.

A disznó, aki az elmúlt egy évben a porta legelismertebb lakója volt, ilyenkor végre megkapja a neki kijáró figyelmet – igaz, ez a figyelem már némileg más természetű. A hideg novemberi levegőben felszáll az első pálinkagőz, és a szomszéd – aki egyébként három éve nem köszön vissza – hirtelen legjobb barátként jelenik meg a kapuban, kezében egy éles késsel és egy teli üveggel. A disznóölés ugyanis nem egyszerűen húsfeldolgozás: ez egy ősrégi közösségi rituálé, amelynek során a falu apraja-nagyja bebizonyítja, hogy tud egyszerre dolgozni, enni, inni és véleményt nyilvánítani – méghozzá mindezt egyszerre.

Forrás: Fortepan 217224

2026 február 15-én Panxnotded Miklós ismét invitálta a hallgatókat, hogy csináljanak együtt rádióműsort. Az Anno Budapest aktuális témája a lakáscsere. A lakáscsere az az ősi magyar hagyomány, amikor két család úgy dönt, hogy a problémáikat egyszerűen kicserélik egymás között. Mi odaadjuk a panellakásunkat, ahol a szomszéd minden vasárnap fúr, cserébe kapunk egy garzonlakást, ahol a szomszéd minden nap zongorázik. Az ügylet lényege, hogy mindkét fél úgy érzi, jobban járt, legalábbis addig, amíg be nem költözik az új helyre, és rá nem jön, hogy a régi szomszéd fúrógépe tulajdonképpen zenei hangszernek is beillett volna. A lakáscsere során a legfontosabb szabály, hogy soha, de soha ne nézzünk be a szekrényekbe költözés előtt, mert akkor kiderülhet, hogy az “egyébként tökéletes állapotú” lakásban miért is olyan alacsony a rezsi: télen csak akkor meleg, ha egyszerre főz, mos és vasal az ember. A lakáscserék legnagyobb kihívása, hogy meg kell találni azt a másik bolondot, aki pontosan azt szeretné, amit mi el akarunk adni. Ez olyan, mintha megpróbálnánk randevúzni, csak éppen ingatlanokkal.

Forrás: Fortepan 77116

Az Anno Budapest 2026. február 8-i adásában Fenyő Miklósra, a magyar könnyűzene egyik megkerülhetetlen alakjára emlékeztünk. Mikire, aki a Szent István parkból elindulva lett a magyar beat és rock ‘n roll, valamint a break sokszoros aranylemezes doyenje. A Syconorban kezdett Barta Tamással, később a Hungária énekese, billentyűse és zenekarvezetője lett, velük együtt csavarta fel a fél ország a szőnyeget. Ő ültette bele a Limbó-hintóba a magyarokat, ő vitt el minket a Hotel Mentholba, és miután kiszállt a jampeckodásból, felült a breakhullámra, majd az eurodance-be is belekóstolt, hogy utána olyan tehetségeket menedzseljen, mint Szandi vagy a Step zenekar. Később színházi és musicaldarabokat is szerzett, a minden évben megrendezett teltházas Fenyő-ünnep pedig már örökre emlék marad. Ápoljuk mi is ezt az emléket, ne hagyjuk, hogy elfújja a szél!